Részt vett a Cavinton kifejlesztésében, majd kutatóból londoni anyuka lett, később pedig a semmiből felépítette azt a céget, amelynek eredményeit látva a világ legnagyobb kozmetikai vállalata, a L’Oréal magyar leányt alapított. Ránky Katalin mégis azt mondja, jó férjet találni sokkal nehezebb, mint jó munkahelyet.

A matematika szakos gimnáziumi osztályból a műszaki egyetemre ment, ahol már akkor is kiváló angol- és franciatudásával egy tehetséges kutató mellett dolgozott a tudományos diákkörben. „Akkor szerettem meg az analitikai kémiát, és akkor ismertem meg a férjemet. Az úgynevezett Kovács-index kutatásával foglalkoztam. Kovács egy Svájcba szakadt hazánkfia volt, aki harmadéves koromban azt mondta, hagyjam ott az egyetemet, és menjek ki hozzá egy évre. Akkoriban ez fantasztikus lehetőségnek számított, én mégis a szerelmemet választottam” – emlékszik. Már akkor is gyorsan, határozottan tudott dönteni.

Diplomázás után a kőbányai gyógyszergyárba került, tagja volt annak a csapatnak, amely előállította a félszintetikus vinkamint, a máig legsikeresebb magyar gyógyszer, a Cavinton hatóanyagát. „Én voltam a legfiatalabb, kevés tapasztalattal, de soha nem érdekelt a nehézség. Nagyon kellett hajtani, hogy megfeleljek abban a fantasztikus közegben. Rögtön az egyetem után férjhez mentem, és emlékszem, hogy az első közös karácsony estéjén a párom kijött értem Kőbányára. Az is egy olyan nap volt, amikor késő éjjelig dolgoztunk, de megérte: aznap állítottuk elő az első gramm vinkamint” – meséli.

Azután négy évet töltött Londonban a férjével, kiküldetésben. Szült két gyereket, és egyetemre járt. Sokkoló váltás volt. „Nem akartam kimenni. Volt, hogy a férjem vállán sírtam, de ő nagyon okos ember: egy ponton azt mondta, ha haza akarok menni, akkor hazamegyünk. Akkor rájöttem, hogy mégsem ezt akarom. Két karrier sosem épülhet párhuzamosan, ezt nagyon korán meg kellett értenem. Abban a fázisban a férjemé volt fontosabb. Mindegy, hogy az ember ezt áldozatnak érzi vagy nem, akkor is így kell csinálni” – mondja.

A Kőbányai Gyógyszerárugyárban folytatta a pályáját. Felkérték, hogy vegye át a kozmetikai osztály vezetését, de ő azt mondta, egy teljes ágazatot akar felépíteni. „Azt mondták, nem lehet, mert túl fiatal vagyok, de végül beleegyeztek. Csupa idősebb férfi munkatársam volt. Egy évbe telt, mire rájöttek, hogy az ő karrierjüket is egyengetem, ezért megéri felsorakozniuk mögém. Attól fogva nagyon jól tudtunk együtt dolgozni” – emlékszik.

Amikor a rendszerváltás után a L’Oreál eldöntötte, hogy több kelet-európai országban elindítja a forgalmazást, Ránky Katalin megalapította saját cégét: egyedül kezdett kereskedni a kozmetikai óriás termékeivel. 1994-ben felkérték, hogy vezesse a L’Oréal megalakuló magyar leányvállalatát.

„Aki karriert akar csinálni, az soha nem fog. Egy ügyes, tehetséges, szorgalmas embert mindenhol észrevesznek. A siker egyik kulcsa, hogy az ember soha ne higgye el magáról, hogy tévedhetetlen, és találja meg azokat a munkatársakat, akik segítenek neki eljutni oda, ahova tart. Fontos a felismerés, hogy mikor kell egyedül, mikor mások véleményét kikérve dönteni” – mondja.

Ránky Katalinnak már öt unokája van, ezért csak részmunkaidőben dolgozik. „Nem hiszem el, hogy van női vezető, akinek van családja, de lelkiismeret-furdalása nincs. A családi, a szakmai és a szerelmi élet összeegyeztetése nagyon nehéz, és az üvegplafon is létezik.” Mindazonáltal ő mindig azt mondja fiatal kolléganőinek: jó férjet találni sokkal nehezebb, mint jó munkahelyet… A következő években a fiatalok támogatásával szeretne foglalkozni, hogy valamit visszaadjon abból, amit ő kapott az élettől.