Több mint tíz évig volt élsportoló biatlonban, sífutásban és target sprintben, mely a sífutást ötvözi a sportlövészettel. Bevallása szerint nagyon sokat köszönhet a sportnak: megtanította küzdeni, megtanította arra, hogy az utolsó pillanatig kell „nyomni”, és nem szabad feladni. Nem adta fel akkor sem, amikor 2019-ben, a sífutó-világbajnokságon, nem sokkal a cél előtt elesett, és kórházban kötött ki. Meg is kellett műteni, felépülése egy esztendeig tartott. Így több idő jutott hobbijára, a zenélésre, ami sokat segített gyógyulásában.
Énekét akusztikus gitárral kíséri Énekversenyeken vett részt, és utcazenészként is lehetett őt hallani. Koncerteken több együttesnek is volt már „előzenekara”. Törökül, angolul és spanyolul is elkezdett éneket tanulni.
A zene megnyugvással tölti el, és örül, ha játékával az embereknek mosolyt tud csalni arcára. Dalokat is ír. Ebben szeretne fejlődni, hogy bátrabban fel tudja vállalni azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyek benne vannak. Tapasztalata szerint mások hasonlóan érezhetnek, és reméli, dalaival, énekével, segíteni tud másokon.
„Minden nap egy új lehetőséget ad arra, hogy ki tudjuk bontakoztatni a tehetségünket” – vallja.