A zenei általános iskolában kórusban énekelt, majd zongorázni tanult. Aztán úgy döntött, zenei érdeklődésének leginkább a karmesteri hivatás felelne meg, mert az egész zeneművet jobban átláthatja, és a maga komplexitásában foglalkozhat vele.

„Ha elkezdek egy darabbal foglalkozni, mindig az újat keresem benne. Még ha az akár egy ismert zenemű is, próbálom úgy felfedezni, mintha teljesen ismeretlen lenne, hátha találok benne egy olyan szólamot, vagy egy olyan akkordot, harmóniát, amit még más nem hozott ki úgy belőle.”

Célja, hogy az adott mű úgy szólaljon meg, hogy az már az ő verziója. Minden olyan előadást vagy próbát, ami nem úgy sikerül, ahogy előre eltervezte, kudarcként éli meg, és magában keresi a hibát. Ám később ez újabb motivációt adhat számára, hogy legközelebb még jobban felkészüljön belőle.

„Azt gondolom, hogy részben van érzékem ahhoz, amit csinálok, de a másik részét munkával és gyakorlással tudtam hozzátenni.”