Nem is hinnénk, milyen fontos folyamat a családi generációváltás egy vállalkozás életében. Sok cégvezető-cégtulajdonos azt hiszi, elég akár néhány hét a sikeres váltásra, holott az hosszú folyamat eredménye. Még ideális esetben is hónapokba, esetleg évekbe telhet az utódlási kérdés megoldása.
 
A kései váltás kockázata
Már csak azért is érdemes a tulajdonosnak-családfőnek idejekorán elkezdeni e folyamatot – a kiszemelt megtalálásától kezdve annak taníttatásán és betanításán át az átadás-átvételig –, mert a cég életében olyan események, nem várt üzleti szempontok merülhetnek fel, amelyekre nem is gondol az idősödő alapító. Olyan kockázatok, amelyek akár döntően is befolyásolhatják az üzletmenetet, a cég további sikerességét. 

Ezek egyike lehet, hogy már vannak olyan iparágak, például az autóipar, melyekben a cégóriások már monitorozzák kis- és középvállalkozásnak tekinthető beszállítóikat. Például figyelik azt is, hány esztendős a cég irányítója. Ha már idősebb, akkor várható-e ott vezetőváltás. Mert, ha nem, akkor az bizony kockázatot is jelenthet. Ha pedig igen, akkor vizsgálhatják, az vajon zökkenőmentesen zajlik-e le, akár családi generációváltás eredményeként.
 
Ha nem látják a sikeres váltás garanciáját, akkor annak súlyos következményei lehetnek. A lejáró szerződést nem hosszabbítják meg, és új forrást keresnek. Mert az az elsődleges szempont, hogy kiszámítható és zökkenőmentes legyen az alkatrészbeszerzés folyamatos termelésükhöz. Nem kívánnak olyan partnerrel együtt dolgozni, amely vezetői válságba kerülhet, amely emiatt megbízhatatlanná válhat, melynél akadozhat a gyártás és a szállítás, s akár csődbe is mehet. Vagyis egy adott pillanatban hiába állhat a vállalkozás élén egy 65 éves életerős, agilis cégvezető, az életkor bizony nem jó előjel egy újrakötendő szerződés megkötéséhez vezető tárgyalás megkezdésekor. Erre manapság nem sok cégtulajdonos-vállalatvezető gondol.
 
Mit mutat az életkorfa?
Pedig Magyarországon az üzleti életben a generációváltás aktuális és fontos kérdés, mivel sok vállalkozás alapítója már elérte a nyugdíjkorhatárt, vagy annak határán van.
 
Cégtulajdonos generációk (%)

Az Opten céginformációkat nyújtó kutatóközpont által készített fenti életkorfa-ábrából is jól kivehető, és egyben nyomon követhető, hogy míg a cégtulajdonosok között harminc évvel ezelőtt a baby boomnak nevezett (1940 és 1959 között született) generáció volt a meghatározó, addig számuk mára kevesebb, mint a harmadára esett vissza. A veteránnak mondott (1940 előtt világra jött) generáció aránya már három évtizeddel ezelőtt is csupán néhány százalékot tett ki, manapság csak elenyésző számban vannak jelen a 85 éven felüliek. Mindez értelemszerű is. Az is, hogy a baby boomhoz tartozók szerepe is fokozatosan csökkent a vállalkozások tulajdonosi körében az elmúlt harminc évben. 
	
		| EZ IS ÉRDEKELHET | 
	
	
		| 
				
					
						|  | GENERÁCIÓK ÜZLETBEN |  | 
 Helyüket átvette az X generáció: az 1960 és 1979 között születettek számítanak a legnagyobb tulajdonosi rétegnek. Többségük a rendszerváltást követő évtizedben vált cégalapítóvá. Arányuk – 33 évvel a rendszerváltást követően – 2023-ban esett 50 százalék alá. Igaz, csak 49 százalékra.
 
Ám az adatok szerint az Y (az 1980–1995 között születtek) tagjai egyre nagyobb szerepet kapnak a cégek tulajdonlásában. Különösen 2010-től gyorsult fel e folyamat. 2016-ban arányuk már csaknem elérte a 20, 2023-ban a 25 százalékot. A Z generációsok (az 1996–2007 között megszülettek) 2010-től váltak – statisztikailag is érzékelhetően – vállalkozások gazdáivá. Vagyis e két nemzedék száma fokozatosan nőtt, elsősorban a baby boom generáció kárára. Tehát az idő múlásával, az életkor előrehaladtával Magyarországon is megtörténik a családi generációváltás.
 
A 18–45 éves réteg az új vállalkozások alapításában különösen kiveszi részét. A startup-alapítók pedig már a legifjabb korosztály tagjai közül kerülnek ki. Ez természetes, már csak azért is, mert ez az élet rendje. Már csak az a kérdés, megfelelő ütemben zajlik-e a generációváltás, nem túl lassú-e ez a folyamat Magyarországon. Illetve elegendő számú vállalkozásnál történik-e meg, s egyáltalán megtörténik-e.
 
Ezek már csak azért is számítanak lényeges kérdésnek, mert a magánvállalkozások, a kkv-k a magyar GDP 50–60 százalékából veszik ki részüket. Létfontosságú tehát, hogy a hazai tulajdonosok által felépített sikeres cégek fennmaradjanak, és a folytonosság biztosított legyen. Többek között családi generációváltás révén is.